1990



1990-ben Jean Louis Gassée és Steve Sakoman úgy döntöttek, hogy otthagyják állásukat az Apple Computer-nél, és belekezdenek egy álmuk megvalósításába, egy új fajta számítógép megalkotásába. Egy számítógép, ami mind a felhasználókat, mind pedig a fejlesztőket inspirálná.



1990 vége felé, több az Apple-t elhagyó alkalmazott, köztük Erich Ringewald és Bob Herold, csatlakozott Gassée és Sakoman még egyelőre névtelen cégéhez.



1990 végére Sakoman megépítette az első hardver prototípusát. Ez az első prototípus nem állt másból, mint egy logikai lapból (logical board), egy AT&T Hobbit processzorból (amely megegyezik egy korai Apple Newton prototípusban használt processzorral, amin Sakoman szintén dolgozott), memóriából és egy soros portból. Ez a gép még nem rendelkezett azzal a vizuális eleganciával, amivel az öt évvel később publikusan is megjelent BeBox végleges változata, de a szoftver mérnököknek egy megfelelő platformot nyújtott a kódoláshoz.





1991



1991 vége felé Sakoman elkészült egy második prototípussal, melyet a saját garázsában épített (mely az Apple egy korai prototípusára emlékeztetett). Ez a modell lényeges fejlesztéseket tartalmazott az első prototípushoz képest. Nem kevesebb, mint 5 AT&T processzorral rendelkezett: kettő általános célú Hobbit RISC alapú mikroprocesszor, és három 3210 DSP, a telefonálás, valamit audió- és videófeldolgozás számára. Rendelkezett egy grafikus adapterrel is, melyet Sakuman maga tervezett és készített el.



Miután a Be Gép logikai lapjának terve elkészült, körülbelül 30 darab készült el belőle kézimunkával Sakoman garázsában (melyben mindenki segített, még Sakuman 12 éves fia is), melyen így a Be szoftvermérnökei dolgozhattak.



1991-ben nevezték el a céget Be Inc -nek is, valamint ekkor készült el a cég első emblémája.





1992-1993



A következő három évben Sakoman folytatta különböző kiegészítők fejlesztését és szerelését a Be Géphez, ezek egy telefonálásra szánt kártya, egy hangkártya - beépített zenei hangszínszabályzóval és számos grafikus adapter volt.



Ekkor a szoftver még csak egy multiprocessing, multitasking magból és egy parancssorból (alkalmazások indítására) állt. Nem volt benne sem grafikus, sem ablakos rendszer, nem rendelkezett integrált adatbázissal sem - ámbár mindezek tervbe voltak véve.



Az első próbálkozás, hogy egy kis grafikus képességet adjanak a gépnek, a Sun Microsystems féle NeWS ablakkezelő rendszer alkalmazásával történt meg. Steve Horowitz első munkája a Be-nél az volt, hogy megtanulja a PostScript-et s hogy lássa, hogyan lehet programozni NeWS környezetben.



Azonban számos megfontolás után úgy döntöttek, hogy a Be mérnökök majd megírják a saját grafikus rendszerüket, teljesen az alapoktól kezdve. Eközben a munkák folytatódtak a magon, a bemeneti/kimeneti alrendszeren és az eszköz-meghajtókon.





1994



Egészen 1994 júliusáig az összes Be Inc által írt szoftver csak a BeBox prototípusára íródott és azon futott, mely gép két Hobbit processzorból és három DSP chipből állt. Azonban a Be számára sajnálatos, hogy a Hobbit sohasem lett egy széles körben alkalmazott processzor, és miután a fő vevője, az Eo-t bezárta az ő tulajdonosa, az AT&T, a processzorok Hobbit sorozata véget ért.



Mivel a Hobbit processzor idővel elavult lett, a Be a PowerPC 603-as chip-et alkalmazza a következő generációs Be hardver alapjaként. Ezzel megkezdődött az újratervezés és az újraépítés, mind a prototípus hardvere és az alacsony-szintű, eszközfüggő kódon.







1995



1995-ben Joe Palmer azon dolgozott, hogy a PowerPC BeBox valósággá váljon. Eközben a Be szoftvermérnökök egyre növekvő csapata folytatta a munkát az ekkor még névtelen BeOS-en.



1995. október 3-án volt a BeBox első publikus megjelenése az Agenda ?95-ön, ahol lelkes üdvözlés fogadta, és ezzel hatalmas izgatottságot keltve a számítógép felhasználókban, a fejlesztőkben és a sajtóban.





1996



1996 januárjában a Be kijelentette, hogy annak ellenére, hogy majdnem 1000 fejlesztői programot kaptak, a fejlesztők számára csak 100 BeBox áll rendelkezésre. És mivel nem volt elegendő BeBox, a Be Inc újra pénzügyi problémákkal küszködött. Ez arra kényszerítette a Be-t, hogy leálljanak a BeBox-ok gyártásával, amely csak tovább frusztrálta a fejlesztőket.



1996 áprilisában egy új 14 millió dolláros pénzügyi szerződés lett aláírva, ezzel a BeBoxok gyártása folytatódhatott, és így egy nagyobb mennyiségű BeBox lett kiszállítva a fejlesztőkhöz.



Szoftver oldalról nézve a hírek kicsit derűsebbek voltak, mivel a munkák folytatódtak a BeOS fejlesztésében, januárban megjelent a DR6 változata, ezt követte áprilisban a DR7. Februárban a Be kihirdette, hogy nem volt győztese a "Nevezd el az operációs rendszerünket" nevű versenyüknek, így eldöntötték, hogy egyszerűen csak "The Be Operating System" (A Be Operációs Rendszer)-nek, röviden "BeOS"-nek fogják hívni.



Augusztusban újabb izgatottság hullámzott végig a fejlesztői közösségen, mikor a Be kijelentette, hogy kiadna egy újabb dual 133 MHz-es PowerPC 603e gépet (mely majdnem azonos az eredeti 66 MHz-es géppel, kivéve az emelt órajelet és a továbbfejlesztett processzorokat). Mikor a dolgok véglegesedtek, ez volt az első és egyetlen publikusan kiadott továbbfejlesztése az eredeti BeBox-nak.





1997



1997 januárjában a Be bejelentette, hogy abbahagyja a BeBox gyártását, és inkább minden erőfeszítését a BeOS további fejlesztéseire fordítaná.



1995 végétől kezdve egészen 1997 elejéig durván 1800 BeBox készült el, megközelítőleg 1000 darab Dual 66 MHz-es BeBox, és 800 darab 133 Mhz-es BeBox.